Történt vasárnap, hogy ketten az üzletvezetővel, aki egyben a főpincér is, vártuk a lájtos, nyugodt kis délutánt. Nem igen volt foglalás, 15 embert vártunk, plusz kb. 6-8 bejelentkezetlen vendéget. Rá is voltunk készülve, hogy pihengetünk, beszélgetünk, tökéletesen ellátjuk ezt a bizonyos 20 főt, időben bezárunk és hazamegyünk. 7 órára volt az összes foglalás. Majd fél 7 előtt öt perccel, bejött egy ausztrál fiatal, hogy van-e hely 27-ed maguk részére? Egyből felpörögtek az események, csináltunk nekik egy nagy asztalt, épp, hogy leültek és mörfi alapján, egyből megjött mind a 15 fő foglalás plusz még két 7 fős társaság. Innentől kezdve nem voltam a jófej, mosolygós pincér! Nagyon durvára sikerült az este és ezzel a 27 fővel, sajnos nem tudtam túlzottan kedves lenni. A közel 10% jattot ennek ellenére megadták, mivel ausztrál, kanadai és új-zélandi társaság volt. Sokszor, ha tökéletesen kivannak szolgálva a vendégek, mosolyt és vidámságot kapnak, nem adnak egy fillért sem. Arra a következtetésre jutottam, ha boldognak látnak, úgy gondolják, nincs szükségünk a jól megérdemelt borravalóra. Sokan nem is tudják, hogy sok budapesti étteremben a pincérnek, csak a jatt a bére! Ami elég szomorú!
